Tényleg létezik a „repülőtér-hangulat”! Az itt eltöltött rengeteg idő a lehetetlenül hosszadalmas és bonyolult beléptetési rendszer és a MÁV-ot alázó indokolatlan késések ellenére is kellemes, gyorsan eltelik. Aki nem ismer, annak lényeges háttérinfó: ezelőtt nem repültem, sőt, külföldön sem jártam. London volt nekem az Első, neki tartogattam magam. Megérte.

Kiskoromban úgy képzeltem el a fapados gépeket, hogy tényleg. Az EasyJet londoni járata nem sokkal lőtt gyermekded asszociációim fölé, mégis minden percét élveztem: az indulás előtti feszült izgalmat; a nyomatékot, ahogy belepasszíroz az ülésbe felszálláskor és persze a kivilágított városok látképét odafentről.
10 lehetetlenül tartalmas napot töltöttünk a brit fővárosban, egy amolyan "hátizsákos túra" keretei között megpróbáltuk bejárni a várost és minden fontosat végignézni. Lelövöm a poént: nem igazán sikerült, ahogy azt Samuel Johnson már a XVIII. században előre megmondta ("Aki Londont unja, az életet unja, hisz London megad mindent, amit az élet kínálhat") -  a város, ahol egymás mellett él a történelem és a jelen - a Shard (Szilánk, Európa egyik legmagasabb felhőkarcolója) és a Tower Bridge; ódon kőépületek és a Gherkin (Uborka, alias a kristályfallosz, melyet a világ legcsodálatosabb új épületének választottak meg 2005-ben :) ) - valóban bejárhatatlan és megunhatatlan. Nem tartom unalmasnak az életemet, mégis, egy évre elegendő élményt zsebeltem be a szigetország metropoliszában; sokat kattogtam, hogyan is örökítsem meg ezt egyetlen bejegyzésben. Végül arra jutottam, hogy nem fogok útinapló-szerűen napról napra szolgai módon mindent lejegyezni, inkább csak írok a benyomásaimról, dolgokról, melyek különösen megragadtak vagy megleptek, illetve apró finomságokról, alternatív programlehetőségekről, helyekről; amelyek a még lótrágyát is lefényképező, szelfibottal felfegyverzett cabriobuszos turistahad előtt sokszor rejtve maradnak.

London a stílus városa. Ez már akkor leesett, mikor az éjféli körüli érkezésünk után a sötétben, hullafáradtan egy órányi autózás után elértük a város egyik külső szegletét. A majdnem egyforma kis téglaházak láttán máris megcsapott a hely hangulata, hiába klónok háborúja', mégis van benne valami.
Lelkiekben felkészültem ugyan a balos közlekedésre, de a halálfélelem, amit az inverz körforgalomba való első behajtáskor éreztem - szerintem - elkerülhetetlen...

Ha az Egyesült Királyságba utazik az ember, érdemes a Forint-Font árfolyamot abban a pillanatban elfelejteni, amint eljöttünk a pénzváltóból, ellenkező esetben valószínűleg már az első reggeli szendvics megvásárlása rosszullétet okozhat. Egyébként főleg a boltokban - az ottani bérekhez képest - kifejezetten olcsó az élelmiszer, de jobb ezt mégsem átszámítani forintba! Ami még ennél is húzósabb, az a tömegközlekedés. Ha már a tömegközlekedésnél tartunk: Elképesztő, hogy ami Budapesten sokszor elavult, koszos, kellemetlen; de más helyeken is legfeljebb korrekt, de dögunalom, az Londonban kuriózum; nemcsak modern, korrekt; de stílusos, hangulatos. Nem kell meglepődni, ha jól szabott öltönyök, Rolex-ek jönnek szembe az aluljáróban, a tehetősebbek is gyakran voksolnak például az Undreground-ra, mert tényleg jó, és gyorsabb, mint autóval közlekedni.
Nem szabad kihagyni a biciklizést. Ami Budapesten a Mollal karöltve kiépülőben van, az ott már kiforrott, jól működő rendszer, ráadásul gyakorlatilag ingyenes, ha félóránként leteszi az ember. Az autósok türelmesek, figyelnek a kerékpárosokra. Ráadásul halad az ember és még nézelődhet is - nagyon hangulatos, pláne egy-egy híd panorámája. Csak a balos közlekedést kell szokni. Ez nekem olyan jól sikerült, hogy itthon az első jobbos körforgótól is sikerült frászt kapnom. :)

Az egyhetes bérlet miatt úgy szerveztük a programokat, hogy a 3 bérletmentes napra essenek azok, amikhez nem kell a tömegközlekedés. Kelet-Londonban, a Canary Wharf környékén szálltunk meg, így az első nap amolyan bemelegítésként ezt a környéket jártuk be gyalog, majd besétáltunk egészen a Tower hídig, és vissza, ami nem éppen egy rövidke túra. Megdöbbentő, hogy folyó létére a Temze esetében is - az óceán közelsége miatt - megfigyelhető az apály és a dagály váltakozása. Gyönyörűek a dock-ok és az azokat körülvevő hangulatos kis házak, a víz itt kristálytiszta.  A környéken található a Museum of London Docklands. Ingyenesen látogatható, és az egyik legjobb része egy korabeli városrész életnagyságú replikája. Minden stimmel: a fények, az üzletek, a zajok, sőt, még a szagok is - bár a vizeletszag nem biztos, hogy gyári... :) Élethűek a sikátorok, még a helyiségekbe - például a kocsmába is bemehetünk.

Apropó múzeumok: A nagy múzeumok többsége ingyenes és a városhoz hasonlóan bejárhatatlan. Érdemes mindegyikre legalább egy fél napot számolni.
A British Museum a régi tárgyak múzeuma. Edények, ruhák, érmék, páncélok, fegyverek (ecetera) minden mennyiségben. Természetesen a múmiák termei a legnépszerűbbek: szerencsétlenek valószínűleg többet öregedtek a vakuvillanásoktól, mióta kitalálták a szelfizést', mint a piramisokban eltöltött évszázadok alatt...
A Natural History Museum nagyon - számomra picit túlzottan - interaktív. Rengeteg nyitható-csukahtó-tekerhető-kapcsolható-nyomkodható-csillogó-színes... bizgentyű, képernyők, szimulátorok, hangulatvilágítás. Itt is van hely, ahol könnyen akkor is klausztrofóbiás rohamot kaphat az ember, ha arra amúgy nem is hajlamos: a dinoszauruszok részlege. Mindezek mellett talán a legérdekesebb Londoni múzeum, gyerekkel érkezőknek pláne kötelező program.
Hatalmas az Imperial War Museum is, szintén elég interaktív és nagyon kiforrott: Világháborúkról mindent.

Na de mi van a Big Bennel? Bár mindenki így emlegeti a Houses of Parlament óratornyát, hivatalosan ez a harang és az óramű neve, a toronyé pedig 2012 óta Erzsébet torony az uralkodó gyémántjubileumának tiszteletére. (Előtte a hivatalos neve nem túl kreatív módon Óratorony volt.)
És persze ott vannak az olyan jó értelemben vett londoni közhelyek, mint a piros emeletes buszok, a fekete "cabbie"-k, a piros telefonfülkék, a mozdulatlan kucsmás testőrök, a St. Paul's Cathedral, a Tower, a Monument vagy a London Eye. Kell egy felugrós kép a Big Ben-nél az Erzsébet toronynál, egy a Trafalgar Square oroszlánjain lovagolva. 
Felmenni a Tower híd tetejére és megtudni, hogy a Lánchíd prototípusa egy Marlow nevű kisvárosban magasodik a Temze fölé. Megmászni a Monument 311 lépcsőfokát. Azon agyalni, mitől olyan népszerű a Piccadilly Circus? A Buckingham Palotánál megtudni, hogy a zászlót akkor húzzák fel, amikor a királynő az épületben tartózkodik.
Ezek a minden idelátogató számára "kötelező" látnivalók megalapozzák a "London-hangulatot", aztán jöhet a város nagyobb felbontásban.

Az egész ország jellegzetes intézményei a pubok. Ezek a helyek teljesen eltérnek a felénk kocsmákként emlegetett ivóktól sajátos pubetikettjükkel, furcsa, érdekes, esetleg vicces neveikkel, míves cégéreikkel, jellegzetes berendezésükkel. A legkülönfélébb söröket és cidereket csapolják; a legtöbbjükben éttermeket megszégyenítően ízletes és bőséges ebédet is kaphatunk; ráadásul a legeldugottabb, kis helyeknek is ugyanúgy megvan a sajátos stílusa, hangulata. (Pubkultúráról bővebben)

Ha éjszakai élet, akkor Soho, a bűnös város! Ami igazán megfogott a bulinegyedben az az, hogy itt nem a hazánkban is elterjedt dizsik' jellemzőek. Egymást érik az olyan helyek, ahol nem szednek belépőt, az ember kedvére válogathat. A helyeken belül általában vannak félreeső box-ok, ahol lehet nyugodtan beszélgetni, italozgatni; illetve van egy központi rész, ahol zene szól, lehet denszelni'. Jó és változatos zenéket játszanak.

Ha épp kifogja az ember a jó időt (definíció: jó időnek számít, ha nem szakad az eső), érdemes körbenézni néhány parkban a sok közül: St. James's Park, Hyde Park, csak hogy a legismertebbeket említsem. Lehet madarakat és mókusokat etetni, utóbbiak annyira megszokták az embereket, hogy néha már-már a pofátlanság határát súrolják. :)
Szabadtéri program még Greenwich, ahol a kezdő hosszúsági kör halad át: itt is van park, szép egyetemi épületek és egy múzeum. Egy fél napot minimum kell erre is.

A szuvenír vásárlás Mekkája Camden Town, ahol kis túlzással a legtöbb árusnál ugyanazokat a vackokat vásárolhatjuk meg. Tipp: befelé haladva csökkennek az árak, a piacnak van egy belső, fedett része, amiről nem mindenki tud - értelemszerűen itt a legolcsóbb minden. Aranyszabály: Alkudni, alkudni, alkudni keményen. A biszbaszvásárnál érdekesebb az ételpiac rész és a közelben található Regent’s Canal a lakóhajókkal.

Chinatown vegyesboltjaiból érdekes, sokszor bizarr kínai élelmiszerekkel lephetjük meg a szerencsés otthoniakat.

Borough Market: a friss tengeri herkentyűk, az asztalnyi guriga különleges sajtok és a csokoládétömbök piaca. A bevállalósabbak kóstoljanak meg egy osztrigát!

És persze ott a shoppingolás' csúcsa, a Harrods, ahová halandó ember legfeljebb nézelődni megy.

Ki ne hagyjuk az éjszakai Londont! Mi ezt is biciklivel csináltuk végig, így nagyjából minden fontosabb helyet meg tudtunk nézni kivilágítva is.

Vannak sajnos olyan helyek és látványosságok (pl. London Dungeon, London Eye) amelyek nehezen megfizethetőek, ráadásul a turistaszezonban garantált a több órahossznyi sorban állás. Mivel egyetlen percet sem szerettem volna sorban állással eltékozolni, ezeket csak kívülről láttuk, felfedeztünk viszont alternatívákat: A Clin Prison-t és az Elmirates drótkötélpályáját.
A Clink egy börtönmúzeum. Lehetséges, hogy nem egy Dungeon, de olcsó, nem zsúfolt, ráadásul brutálisan jól meg van csinálva.
A drótkötélpálya a Temze fölött halad át és Londonnak egy egészen elképesztő panorámáját tárja elénk.

Az angolokról az egyik elképzelés, hogy udvariasak - ezt még az 1000 kérdés 1000 válasz angol nyelvből is leírja. És közben tényleg, de nem csak a "bennszülöttek", hanem kevés kivételtől eltekintve mindenki. Kérem, köszönöm; ha nekimész valakinek ő is elnézést kér; emellett nyugodtak, lazák, ami hamar átragad az emberre. 

Használjuk ki  az összes érzékszervünket, ha meg akarunk ismerni egy helyet: egy igazi full breakfast reggel, fish&chips ebédre, délután 4-kor egy jó(?) fekete tea tejjel és süteményekkel, vacsorára szendvics cheddar sajttal(!), este egy pint (UK: 0,568 liter) sör vagy egy kancsó Pimm's a közeli kis pubban.
Londonnak van egy jellegzetes, egyedi szaga, vagy inkább illata; amit a sokszor párás levegő, az új buszok, a rengeteg jármű és rengeteg egyéb dolog egyvelege alkot.

All in all, megpróbáltuk 10 nap alatt bejárni ezt a hatalmas, lüktető metropoliszt. Mint a népmesében: sikerült is, meg nem is. Napról-napra úgy éreztem, minél többet láttam és tapasztaltam itt, annál többet szeretnék még látni és tapasztalni. Samuel bácsinak igaza lett, és bár kevés összehasonlítási alapom van, két dologban biztos vagyok: bárhová is megyek, London Baby benne lesz a top 3-ban; és hogy sokszor szeretnék még ide visszatérni...

Nem saját képek:
Marlow Bridge: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/33/Uk-marlow-bridge.jpg
Camden Town: http://www.camdenshop.co.uk/
Harrods: http://www.vogue.it/en/encyclo/fashion/h/harrods-

N