Valamivel több, mint másfél éve mentem neki ész nélkül kamaszkori álmom megvalósításának. A koncepció egy olyan ízig-vérig retro gép volt, amit anno a '70-es, '80-as években is meg tudtam volna építeni a vasfüggönyön innen, a kopó alkatrészeket leszámítva minden made in the DDR, the USSR, Czechoslovakia. Négyesmetró sebességgel alakulgatott a dolog, már-már el sem hittem, hogy valaha leírhatom, most mégis: ELKÉSZÜLT!

Visszaolvasva az előző két bejegyzéseket, a motor egyedi, a történet viszont nagyon klasszikus: a srác megveszi az öreg, lestrapált bezinzabáló szörnyeteget, majd sok időt és pénzt beleölve csodagép lesz a pajtaszökevényből. Et öeöm et bódottá!, na de ne szaladjunk ennyire előre!

Ott tartottunk a sztoriban, hogy utolsó simítások. Nem is gondolná az ember, hogy a sok apróság (markolatok, óratartó poharak, egyéb gumi alkatrészek stb.) mennyire sokba kerülnek, ha egyszerre veszi meg őket. De mindez lényegtelen, a nyár elején végre begurult a piros Tranzit a házunk elé és megtehettem az első próbaköröket.

Sok-sok karburátor állítgatás-finomítgatás és egy új gyertya kellett, hogy végre megbízhatóan induljon-menjen, azóta viszont pöcc-röff. Vannak még megoldásra váró problémák, átmeneti megoldások: az összebarmolt felnit például záros határidőn belül szeretném lecsiszolni és szépen felpolírozni. Az üléshuzatot is egyedibbé-szebbé fogom alakítani, a műszertartó konzol kap egy igényes faberakást, és talán egy merevítős első sárvédőt is sikerül végre beszereznem. Később talán 12V-os elektronika, akkumulátor, indexek és valami komolyabb gyújtás.

A vezetési élményről egy szóban: imádnivaló! Bővebben: Mióta minden percízen a helyén van, egyszerűen több, mint zseniális. Próbálom kímélni a bejáratás miatt, de Ő már nagyon menne. Legapróbb gázadásra is rögtön veszi a lapot, szinte könyörög az ötödik sebességért, majd' kiszalad alólam, nyomatékos, az embernek az az érzése, alig várja, hogy megmutathassa, mit is tud úgy igazából. Jelzem, hogy mindezt gyári kipufogóval, gyári kissúberes porlasztóval! Később valószínűleg beruházok majd egy belsőrezonátoros kipufogóra (ez kívülről pontosan ugyanolyan, mint a jelenlegi, másfajta rezonátort nem szeretnék, szerintem nem illene ehhez a stílushoz) és valami komolyabb karburátorra; nyilván ezektől még fürgébb lesz.

Pár tippet-trükköt, jó tanácsot szeretnék megosztani az olyan abszolút amatőr műkedvelőknek, mint amilyen én voltam, amikor belevágtam ebbe az egészbe:
- Mielőtt vásárolnál, gondold végig, mit is szeretnél. Ha csak egy közlekedési eszközt, amivel nem kell sokat molyolni, indul-jön-megy, akkor ezek a régi kétütemű jószágok nem neked valóak. Bár egy minőségi alkatrészekből összeállított, vagy jó állapotú gyári példány igenis tud megbízható lenni, mégis mindig foglalkozni kell vele, és érteni hozzá: leszeded-felrakod-kicseréled-kipucolod stb. Ezt vagy élvezed, vagy ki nem állhatod, nincs középút. Bár közhely, de ez egy szerelem.
- Óvakodj az internetes fórumoktól, csoportoktól. Rengeteg hasznos infót és alkatrészt meg lehet szerezni, viszont sajnos nagyon sok tévhit, baromság kering ezeken a helyeken, rengeteg a "szakembör", unatkozó troll, szóval tessék szelektálni, mindig jobban és jobban utánanézni.
- Legyen a közeledben valaki, aki tényleg ért hozzá és szívesen segít neked mindenek előtt a vásárlásnál és természetesen utána is. Megeshet, hogy elakadsz, meg különben is, nem árt, ha valaki legalább felülvizsgálja, amit csinálsz.
- Bár ez ellentmond a történetemnek - ne vásárolj összeberhelt, lestrapált, kókány bontószökevényt, mert a valóság nem olyan, mint a Discovery-s újjáépítős műsorok. Egy jó állapotú példánynak is előjöhetnek rejtett hibái, amire nincs mese, költeni kell. Persze szép dolog a roncsmentés, de ilyesmibe csak vastag pénztárcával, megfelelő felszereléssel és kellő szakértelemmel szabad belevágni.

És hogy mivégre' a zárójeles kérdőjel? Azt gondoltam, három bejegyzéssel lerendezem ezt a projectet. De nem. Rengeteg a terv, a megoldandó apróság és még nevet is kell adnom neki. :) Szóval nincs itt a vége, hamarosan jelentkezem!

N