Szeretek írni. A gimis irodalomtanárom pedig még valamiféle érzéket is látott hozzá bennem. Egyszer bepróbálkoztam a lost.hu versenyén egy fanfiction-el, ami harmadik helyet ért és még egy iránytűvel is megdobtak érte; egy-két versszerűség; mostanában rappszövegek; de egyelőre semmi nagy bumm.

Blogolni kétszer is megpróbáltam, igényem volt rá, de valahogy nem tetszett, amit írtam, így hamar abbamaradt mindkettő. Pár napja egy félrészegen folytatott vérkomoly társalgás ( :) ) közben világosodtam meg, mi is volt a gond. Történt ugyanis, hogy hatalmas beleéléssel magyaráztam legújabb agyszüleményeimet nők étkezési szokásai és szexuális magatartásuk közötti összefüggésekről, amit a 4 korsó kézműves cseh barna sörtől szintén kicsit kótyagos lánycimbi meghökkentően sokáig nemcsak szimplán elviselt, de kifejezetten érdeklődve bólogatott; mégis, mikor ezt a témát termináltuk, és áttértünk arra, hogy hol is fogom tárolni egy egyetemi kollégiumban azt a 30 liter sört, amit jövő hónapba készülök megfőzni, kifakadt belőle: Bassza meg, neked valami könyvet kéne írnod, vagy nem is tudom... Itt jelent meg a fejem fölött a villanykörte: ha megint nekiállnék blogolni, nem az érzéseimről vagy mindennapjaimról kellene írnom, mert az még engem sem érdekel, sokkal inkább az elméleteimről, az ötleteim megvalósításáról, érdekes régi sztorikról, etc.

Az első bejegyzés ugyan egy kötelező kör, és bár olyan ember vagyok, aki irtózik a közhelyektől, mégsem akartam kihagyni, mert hát nem árt, ha összefoglalom valahol, hogy mi is folyik itt Gyöngyösön, mégsem tudom egyértelműen megfogalmazni. Írni fogok az egyedi motorkerékpárom építéséről, testbeszédről, steampunkról, karórákról, az orvosiról, utazásokról, és mindenféléről, amivel foglalkozom, ami épp foglalkoztat, esetleg kis szösszenetek, novellák is kikerülhetnek, ha ismét megszállna az ihlet. Meglátjuk, mi sül ki belőle.

N